Az ébresztőóra már megint elaludt. Nekem kellett reggel nyaggatnom, hogy keljen már fel és kezdjen bele a dolgába; ébresszen már fel végre! Aztán jó húsz perc késéssel eljutottam a fürdőszobáig és katonásan végiglovagoltam a rutinos dolgaimon; fogmosás, mosdás, fésülködés, csak éppen dupla olyan tempóban, mint általában. Nem volt kellemes. Az álommanó végig ott ült a fejem búbján. Még a buszon sem tudtam teljesen lerázni, valahol a bokám környékén csimpaszkodhatott, amikor egy furcsa kis félmondatra felkaptam magam, és ő lepottyant. Egy öltönyös férfi trécselt egy lánnyal. A lányt ismertem, legalábbis látásból...pontosabban azt hiszem, de az is meglehet, hogy csak a buszról ismerős a vékony arca. A férfi egészen belelendült a monológjába, mikor a "nem tudom eldönteni, hány éves egy mai lány" mondat belekúszott a fülembe. Őszintén mondom, kérleltem magam legbelül, hogy ne kezdjek agyalni rajta, ne hozzam szóba, de a legbelső énem megmakacsolta magát és a sárba lökte külső énemet. Jobb dolgom is akadna, mint a huszonegyedik századi csajszi-sztereotípiákat listázni, de ugyanmár, pár vacak háború, önkényuralom, rendeletek, forradalmak...egyiksem ilyen izgalmas. ezért úgy döntöttem írok egy éles kritikát a mai lányokról; a diszkócicabőrbeéstrendiszőröskabátba bújtakról, a vagány nemérdekelazéletcsakvedelemasört fajtákról, a punkvagyokminiszoknyábannenézzpicsának vagy épp a kerekszemüveges amailányokszörnyűekbezzegarisztothelészidejében inkábbcsakolvasok típusról. Az ördögi vigyor már kiült az arcomra, forrott bennem a vágy, hogy a véleményemet a nagyközönség elé tárjam. Vérben forogtak a szemeim, izzott a kezemben a toll(a billentyűzet), de hirtelen elmúlt. Talán az ördög nagyokat ásított és elaludt bennem, úgysem piheni ki magát sosem... Elhervadt a démoni vágyam. Tudjátok, az jutott eszembe; kifigurázhatom ezeket a lányokat, elmondhatom őket egy k...k...kerek sajtnak is akár, mégsem változik semmi. A homo sapiensnek megvan az a fantasztikus képessége, hogy inkább mások elfuserált életére mutogat gúnyosan, és teli szájjal jókat röhög rajta, miközben ott a háta mögött, szépen elrejtve, egy zsákba dugva, vagy kartonpapírba tekerve ott a saját élete, amit rejteget mások elől, mert belül (lehet hogy nem is olyan belül) ő is tudja, hogy a saját nyamvadt kis élete sem jobb a másikénál.

úgyhogy legyen peace csajok, ne marjátok egymást, inkább készüljetek az érettségire és igyatok sok meleg kakaót lefekvés előtt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.