kérlek, ne bántsatok, mert nem tudom elviselni a fájdalmat!

óh tavasz. egyszerűen képtelen vagyok másról írni, bármennyire is szorítom össze a számat, és számolok magamban lassan ötig, mindig a nyelvemre csúszik ez az aprócska varázslatos szó; tavasz. mint valami apró pirula, ami nem a gyomrodban bomlik el és ontja el bájával testedet, hanem felszivárog az agyadba, befészkeli magát a gondolataid közé, és belerágja magát a lelkedbe. és amikor előbukkan a nap felhőköntöséből, és vigyorogva vagy épp szemöldökét ráncolva letekint az emberekre, a pirula elkezd bomlani és egy újabb adag vidámságot szór szét benned. pedig másról kellene írnom. vagy méginkább semmiről sem kellene írnom! annyi dolgom lenne. de mit tegyek ha a nap aranyló sugarai előcsalták cinkosaikat; az giccsesen hivogató tavaszszagot és az ide-oda gördülő friss levegőmolekulákat.

imádom a giccset:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.