Nem szeretek úgy beülni a moziba, hogy fogalmam sincs mit is fogok látni. Persze azzal tisztában voltam, hogy Legyen ön is milliomos, India, szerelem, hisz az utóbbi pár hétben a csapból is ez folyt, de hogy Danny Boyle midenzt hogyan tudta összekotyvasztani, az nekem is talány volt. Hogy őszinte legyek, annyira nem érdekelt a film, hogy előtte utánaolvassak. Nem ismertem a szereplőket (csupa bollywoodi gyöngyszem), és a kritikák is valahogy elkerültek, csak az 10 oscar és ki tudja hány goldenglobe, bafta satöbbi satöbbi volt a támaszom. Tehát reméltem, hogy valami eszméletlenet fogok látni.

Hogy őszinte legyek, rég láttam jó filmet. Már el is felejtettem, milyen úgy felállni egy film után, hogy alig várd, hogy hazaérj és elkezd boncolgatni a képkockákat. Ez nem történt meg...de nem azért mert a Gettó milliomos nem éri meg a 990 Ft-os diákjegyet, hanem, mert úgy éreztem, ezen nincs mit szétszedni, a mozi úgy gyönyörű ahogy van, a színvonal feszesen húzódik végig az egész filmen.

A színvonallal ellentétben a hangulat nagyon is változó. Az első pár jelenet rám hozta a frászt. Mint mondtam, nem tudtam sokat a filmről, nem készültem fel százas zsepivel és sokszor nem voltam elég gyors, hogy a szemem elé kapjam a kezem. Talán nem helyénvaló az irónia, hisz a film valóban úgy mutatja be Indiát, ahogy azt egyetlen katalógusban sem láthatjuk. A gettókölykök élete nem fenékig tejfel, ezt eddig is tudtam, de sokkal nehezebb volt ezzel szembesülni, mint gondoltam volna. A különös mégis az, hogy még a forró, koszos indiai betontömbökben is ott rejlik az a Taj Mahal hazájának egzotikus szépsége. Gyönyörű üde színek, finom, gyöngyözött anyagok a nőkre tekerve, remek indiai zene az egész film alatt.

A első jelentek után, úgymond megszokom az indiai közeget. A történetbe valahol itt jön be a szerelem. Erről nem is tudom mit írhatnék... szerelem ennyi. Tiszta és kész. 

A történet végét most elárulom, természetesen happy end. El is vártam! Bár van amikor ódzkodom a nyálas, csókos happiendektől, itt mégis kötelező volt!

A szereplőkről még annyit, hogy megint belesetem a főhősbe (de az már nem nagy újdonság). Az indiai Vágó István pedig... hát maga a karakter egy álnok kígyó, már az első percekben unszimpi volt... de ilyen a showbiznisz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.