ma megint kisütött a nap. ilyenkor szeretek a buszmegállóban állni, mert mindig az eszembe fészkeli magát egy gyönyörű beatles szám, mint például a blackbird. Ma is gyönyörűen sütött a nap, és én azt a gyönyörű számot dúdolgattam magamban. A szél viszont egyre csak piszkált és taszogatott, sajnos kifújta a fejemből a feketemadárka dalát. Aztán hazaértem és visszatért a hippihangulat. megebédeltem. figyeltem nagyapámat ahogy beleaprítja  a rozskenyeret a levesbe. annyira szép volt. először kis darabokra tördelte a ropogós kenyeret és belepotyogtatta a nagy darabokat a sűrű levesebe és óvatosan lenyomkodta a kanalával, hogy az jól megszívja magát a fűszeres, forró levessel. közben a kenyérről lehulló morzsák és aprócska... mi is volt az... por, liszt... úgy szállíngózott bele a tányérba, mint a csillámló virágpor a friss tavacskára. kedves kép volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.