Kinéztem egy gyönyörű lakást magamnak. Belvárosi, erkélyes, galériás, hajópadlós, gyönyörű. A falakon fehér lambéria vonul végig, hatalmas üveges ajtók és ablakok választják el a külvilágtól, a falak világosak, a belmagassága égig érő. Vékony cseresznyefa oszlopok tartják a fenti szintet, a lépcső korlátja hófehér vékonyka rácsokból áll. A lépcső alatt egy gyönyörű beépített faszekrény tele könyvekkel. Minden olyan világos, tiszta, fehér, varázslatos. Csak a lakbér elrettentő; 750 havonta. A jó ég tudja mikor lesz ennyi pénzem, de egyszer beköltözök egy ilyen lakásba.