Furcsa, hogy mindenki a szabadságot követeli. Évszázadok óta, az a társadalom mércéje, mennyire lehet szabad egy ember. Mennyi rácsot megzörgettek, falakat romboltak le, embert is öltek a szabadságért, az ember mégis újra meg újra visszatért a barlangjába, és elzárta magát…

most meg mi a franc van? hirtelen minden felfordult, annyira összekuszálódtak a dolgok fölöttem, alig bírok kigabalyodni belőlük. pedig eddig minden olyan szép ürességben telt, nem történt semmi, sőt még semmi semmi. Aztán ma minden szajtót dob, sőt egy egymillió fokos…

kérlek, ne bántsatok, mert nem tudom elviselni a fájdalmat!óh tavasz. egyszerűen képtelen vagyok másról írni, bármennyire is szorítom össze a számat, és számolok magamban lassan ötig, mindig a nyelvemre csúszik ez az aprócska varázslatos szó; tavasz. mint valami apró…