Furcsa, hogy mindenki a szabadságot követeli. Évszázadok óta, az a társadalom mércéje, mennyire lehet szabad egy ember. Mennyi rácsot megzörgettek, falakat romboltak le, embert is öltek a szabadságért, az ember mégis újra meg újra visszatért a barlangjába, és elzárta magát a szabadság elől.

Sokan kérlelték a nagy urakat, királyokat, a véresszemű bírók hatalmas rizsporos parókákban gyártották a paragrafusokat a szabadságról. Jogokat adtak, majd elvettek, egyszer meghúzták a kötél végét, majd hirtelen elengedték, a szabadság, soha nem szabadult fel. És most itt vagyok én. Megkaphatnám a kincset, belenézhetnék a varázskútba, de mégsem merek. Félek tőle. Ez bizony az élet iróniája; mikor mindenki más könnyes szemekkel vágyik valami felé, te megkapod, mégsem tudsz vele élni… félek kiszállni a fészekből.