the white album

szombat esti program: gagyi, elcsépelt tinivígjáték hatalmas adag jeges kólával, 3000 kalória, fájó torok, teljes káosz. Persze mostanában, a töri könyvek bástyái közt nem is lenne kedvem máshoz. Azért remélem nem leszek egy bálnaméretű tunyacsáp a nyárra. Még mielőtt rosszul lennétek, elárulom, hogy nem szeretnék itt körömlakkokról és hajcsavaró márkákról zengeni ódákat... hagyjuk is a szombatot.

A felvételit leadtam. jog. persze valószínűleg soha nem leszek jogász. mármint nem fogok mint jogász dolgozni. szívás ez az nagybetűsélet, az ember azt hinné, most tárulnak ki a kapuk előtted, de igazából, most jössz rá milyen nehéz bármit is elérni. a jog klassz, de nem akarok valami rizsporos parókában paragrafusokat magolni :) ha valahogy sikerülne érvényesülnöm, és eljutnom egy olyan szintre, ahol már valóban számít a szavam, és ahol nem csak válási papírokat kellene rakosgatnom ide-oda, hanem küzdeni, harcolni az egyenjogúságért, a rasszizmus ellen, akkor tényleg hasznosnak érezném magam. De ha arra gondolok, hogy örökségen vitatkozó galád, kapzsi emberekkel kell tárgyalnom kiráz a hideg. Azt hiszem a pszichológiát is ezért vetettem el. Nem lenne kedvem marakodó, féltékeny, egymásra mutogató házaspárokat hallgatni egész álló nap. Tehát nem hiszem, hogy valaha is lesz egy ügyvédi iroda a ez én nevemmel fémjelezve. Jobb lenne valami művészibb dologgal foglalkozni. Vagy csak kiköltözni Angliába egy kertvárosi házba, egy kis konyhakerttel az udvarban, nagy ablakokkal, ócska fabútorokkal, világoskék szobákkal és egy régi írógéppel és csak írni. Egész nap csak írnék. Végre valahára befejezhetnék egy sztorit. Talán még tyúkokat is tartanék az udvarban. Persze nem vágnám le őket. Minden nap kukoricát szórnék nekik a kis kötényemből, úgy ahogy azt régen játszottuk a homokkal. Huhh, azt hiszem elkalandoztam egy másik évszázadba.:)alán majd egyszer az is meglesz. Mindenesetre tegnap leadtam a felvételi jelentkezést, és jog lesz belőle. jog.

van, hogy könnyebb folytatni egy harcot, mint belevágni egy új küzdelembe. szerencsére sok fantasztikus ember indított befejezetlen hadjáratokat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.